Csípőprotézisek fajtái

Csípőprotézisek fajtái, alkalmazásuk

A csípőprotézis műtét előtt elengedhetetlen a kezelőorvos által végzett úgynevezett „preoperatív tervezés”. Ehhez négyféle röntgenfelvétel elkészítése szükséges:
1. csípőízületi AP felvétel
2. csípőízületi oldalfelvétel
3. medence AP
4. álló helyzetű medence oldal röntgenfelvételek.
Ezek segítségével lehet kimérni a beteg számára ideális konfigurációjú csípőprotézist. Lényeges a protézis-komponensek méretének és ideális helyzetének megtervezése.

A csípőprotézisek rögzülési mechanizmusaik

Két fő csoportra oszthatjuk:

1. cementes vagy ragasztott csípőprotézisek, melyeket speciális antibiotikum tartalmú csontcementtel rögzülnek a csonthoz.

2. cement nélküli csípőprotézisek, melyek belefeszülnek a megfelelően előkészített csontba (primer stabilitás), majd az érdesre kialakított és hydroxiapatittal bevont felszínükre gyakorlatilag ránő a csont (secunder stabilitás)

Az, hogy rögzülési mechanizmus alapján milyen implantátum beültetése történik, függ a beteg biológiai életkorától és csontminőségétől. Általánosságban elmondható, hogy akinél lehetséges, ott a cement nélküli rendszerek beültetése javasolt, tekintve, hogy ezek kilazulása jóval később következik be.
A vápa-insertet nagy szilárdságú műanyagból, E-vitamin tartalmú műanyagból és porcelánból készül, a protézis-fejek cobalt-króm ötvözetekből, titánból és porcelánból készülnek. A megszokott protézis fejátmérő évekig 28 mm volt, a „bigger is better” elvnek megfelelően manapság minél nagyobb fejátmérő (32, 36, 40 mm) választandó a hosszabb kopási idő és a kisebb protézisficam
kockázata miatt.
Általánosságban a vápák 14, a betétek 2, a fejek és nyakhosszak 15, a szárak 20-féle méretben állnak rendelkezésre, azaz több ezerféle kombinációban lehet összeállítani és kiválasztani a beteg számára ideális méretű implantátumot.

CSÍPŐPROTÉZIS-BEÜLTETÉS

CSÍPŐÍZÜLETI FELTÁRÁSOK

IZOMÁTVÁGÁS NÉLKÜL VÉGZETT CSÍPŐPROTÉZIS BEÜLTETÉS