Revíziós térd- és csípőprotetika

A revíziók a korábban beültetett protézisek körüli ismételt műtéteket jelentik.
A revíziókat fertőzések, lazulások, ficamok és törések miatt kell végezni a leggyakrabban. Általában ezen beavatkozások jóval összetettebb műtétek, melyek nagy vérvesztéssel, nagy műtét körüli megterheléssel és hosszabb lábadozással járnak, a reviziós műtétek utáni funkció pedig elmarad az első műtét utáni funkcióhoz képest.
A fertőzéses esetek, illetve sebgyógyulási zavarok ellátása sürgető feladat. Ha a fertőzés a protézisre is ráterjed, akkor az implantátumra kialakuló úgynevezett biofilm miatt a fertőzés a legtöbb esetben csak a protézis eltávolításával lehetséges. Az antibiotikumok alkalmazása mellett a sebészi feltárás, a genny és az elhalt szövetek eltávolítása, a protézis eltávolítása, antibiotikum tartalmú ideiglenes protézis „spacer” beültetése, vákuumkezelés is szükségessé válhat.
A nagyízület melletti fertőzések súlyos, akár az életet is veszélyeztető általános állapotot eredményezhetnek, az adott végtag funkciójának és terhelésének kiesését okozzák, azaz ellátásuk gyorsaságot és nagy odafigyelést igényel.
Azon betegek, akiknél protézis beültetést követően a seb duzzadttá és pirossá válik, a sebből vagy a korábbi drain (cső) helyéről bűzös váladék ürül, éjszakai lüktetésük jelentkezik, lázuk van, mihamarabb keressék fel kezelőorvosukat!

Antibiotikum tartalmú protézis

A beültetett protézisek leggyakoribb hosszútávú problémája a kilazulás. Ez ismert jelenség, a cementes és cement nélküli implantátumoknál és bekövetkezhet, számos tényezőtől függően kisebb-nagyobb eséllyel. A cement nélküli implantátumoknál ritkábban észlelhető, a cementes implantátumoknál pedig számos tényezőtől függően gyakrabban. Általánosságban elmondható, hogy évek-évtizedek szükségesek ahhoz, hogy az implantátum a csonton belül megmozduljon. A lazulás előjelei a rönten-felvételen láthatóak, a lazulást a beteg panaszai, összehasonlító radiológia vizsgálatok és csontszcintigráfia segítségével lehet bizonyítani. A beteg panaszai változatosak lehetnek, kezdetben az elindulás körüli néhány perces fájdalom, későbbiekben akár állandósult fájdalom miatti járásképtelenség is előfordulhat. A térdprotézis lazulására a combra, térde és/vagy sípcsontra lokalizálódó fájdalom a jellemző. A csípőprotézis vápájának lazulására a csípőhajlatban jelentkező fájdalom, a szár lazulására a combban jelentkező fájdalom a leggyakoribb. A lazulás legnagyobb veszélye a csonton beül mozgó implantátum csontgyengítő hatása. A kilazult-mozgó protézis koptatja a körülötte lévő csontot. Ez azért jelentős, mert előbb-utóbb annyira meggyengítheti a csontállományt, hogy az a csont törésével, azaz periprotetikus törés kialakulásával jár. Ebben az esetben a beteg akut ellátást igényel, melynek kockázata jóval magasabb a jól előkészített revíziós műtétekhez képest. Előfordulhat, hogy a csont olyan mértékben meggyengül vagy elfogy a kilazult implantátum mellett, hogy új implantátum beültetése sem lehetséges. Ezen állapot a jelentős mozgáskorlátozottsággal járhat hosszú távon.
Akinél igazolódott a kilazulás és általános állapota azt megengedi, ott belátható időn belül revíziós műtétet kell végezni. Az időben és tervezetten elvégzett revíziókkal lehet a legjobb eredményt elérni.

Protetikus törés ellátása
Csontvesztéssel járó kilazulás és annak műtéti ellátása vápakosárral, csontpótlással és reteszelhető modularis cement nélküli protézisszár beültetésével.

Akinél igazolódott a kilazulás és általános állapota azt megengedi, ott belátható időn belül reviziós műtétet kell végezni. Az időben és tervezetten elvégzett revíziókkal lehet a legjobb eredményt elérni.
A protézis ficama a térdprotézisnél nagyon ritkán, a csípőprotézis műtétnél gyakrabban (1-3 %) fordul elő. A csípőprotézis ficama a műtét utáni 6 hétben fordul elő a legtöbbször, amíg még nem alakult ki megfelelő hegszövet és másodlagos ízületi tok az implantátum körül. A ficam esetén a végtag megrövidül, ki- vagy beforgatott helyzetbe kerül, éles fájdalma van a betegnek, végtagját terhelni nem tudja. A protézis helyretétele történhet fedetten (műtét nélkül) vagy műtéti úton. Tisztázni kell, hogy a ficam az átmeneti szabályok (lábak keresztezése és kiforgatása, mélyre való leülés, guggolás) vagy a protézis instabilitása miatt következett be. A repozíciót követően a ficamot lehet a szabályok szigorú betartását kiegészítendő csípőrögzítő viselésével kezelni. Ha a ficam oka a protézis instabilitásából (lazaság, pozícionálási hiba, stb.) ered, akkor reviziós műtétet kell végezni.

Csípőportézis ficama
Csípőprotézis ficama és a helyretétel utáni röntgen rögzítőben

periprotetikus törések a különböző beültetett nagyízületi protézisek körüli töréseket jelentik. Mivel egyre több beteg rendelkezik valamilyen nagyízületi implantátummal, ezért az ilyen jellegű törések száma jelentősen emelkedik az elmúlt években. Ezen betegek ellátása sok esetben kihívás a kezelőorvos számára, mivel komplex ortopédiai és traumatológiai gondolkodást igényel. Nem elégséges a csont törését kezelni, gondolni kell a beültetett protézis stabilitására is. Sok esetben ezen törések már kilazult protézisek melletti kikopott, meggyengült csontállomány miatt következnek be.
A reviziós műtétek a korábbi hegszövet oldását, az érintett protézis-komponensek eltávolítását, a cement kivésését és eltávolítását, majd új protézis beültetését jelenti. A revíziós műtétek a legtöbb esetben jóval nagyobb műtéti feltárást, nagyobb vérzést, hosszabb műtétet, nagyobb és bonyolultabb műtétet jelentenek orvos és beteg számára egyaránt. A cement kivétele után a meggyengült csontállományt kell előkészíteni az új implantátum stabil befogadására. Térdprotézis esetén ehhez szükség lehet csontpótlásra és speciális augmentációval ellátható száras protézisek alkalmazására. Csípőprotézis esetén a medencecsontban kell kialakítani az új vápa befogadására alkalmas területet. Gyakran szükséges csontpótlás alkalmazása, csavarozás, vápakosár beültetése a végleges vápakomponens beültetése előtt. A csípőprotézis szárának befogadására gyakran alkalmatlan a combcsont korábbi csípőízülethez közelebb eső felső része, így általánosságban hosszabb, akár reteszelt szárakat szükséges beültetni, csontpótlással, lemezeléssel és/vagy húzóhurok (cerclage) alkalmazásával együtt. Általánosságban elmondható, hogy revíziók során cement nélküli rendszerek alkalmazása van előtérben.

Az ortopédia és a traumatológia nem választható szét a 21. században. Mindkét területet művelve lehet az ember igazán jó mozgásszervi sebész. – Dr. Bűcs Gábor